Advent, várakozás, lecsendesedés, nosztalgia, forró tea, közösség, szabad alkotás, befelé figyelés, békesség.
Hirtelen ezek a szavak jutottak eszembe erről a karácsonyi egy alkalmas művészetterápiás foglalkozásról.
Mit ad?
- egy kis nyugalmat a rohanásban
- itt és most lenni (tényleg)
- emlékekhez kapcsolódni egy mélyebb módon
- megélni a szabad alkotást
- az alkotáson keresztül kifejezni magad
- kapcsolódni egy kis közösséghez (tényleg ez történik)
- lecsendesedni, meghitten, felnőtt módon együtt lenni (ezt elsősorban a kisgyerekes anyák értik).
Nem szükséges rajztudás, tényleg!
Mindannyiunknak vannak történetei gyerekkorunk karácsonyairól, és a mostaniakról is. Van, amit kincsként őrizgetünk, másról hallani sem akarunk. Szokások, hagyományok, illatok, érzetek, a várakozás mindannyiunkból más-más emléket csalogat elő. Kinek mit jelent a karácsony? Mikor kezdődik valójában? Az adventi időszak a meghitt várakozás, vagy az eszement rohanás képét idézi meg? A család ilyenkor összekapcsolódik vagy épp rettegéssel tölt el a megjelenésük? Miért olyan fontos, hogy megálljunk, kicsit lecsendesedjünk az adventi időszakban? (Oké, fontos, de hogy lehet ezt megcsinálni?) Együtt díszítünk fát a gyerekekkel vagy külön? Együtt lehetünk a szeretteinkkel? Ki hozza az ajándékot? Mik a mi hagyományaink, hogy alakítjuk őket és miért? Mit jelentenek ezek számunkra? Merünk vagy akarunk-e változtatni és kell-e egyáltalán. Mennyiben határozzák meg gyerekkori hagyományaink a maiakat? Tudjuk-e még, hogy mit jelentenek és vajon kinek, miért voltak fontosak?
A fenti kérdéseket – és amiket még behoztok – járjuk körbe művészetterápiás eszközökkel.
Egy péntek este találkozunk, forró tea, karácsonyi fűszeres forró almalé, gyertyafény, 5-6 egymásnak idegen ember, körbeülünk egy asztalt. Lecsendesedünk, és egy irodalmi szövegrészlet segítségével visszautazunk az időben, valahová, ami ismerős vagy ismeretlen, ami egyszerre könnyű és nehéz is akár. Behunyt szemmel, belső képeket előhívva, komolyzenével támogatva. Azután alkotni kezdünk, pasztellkrétával. Nem kell rajztudás, minden eszközötök meglesz hozzá:) Gyertyafényben, illatokban, csendben, magadban lehetsz, ameddig jól esik. Aztán összekapcsolódunk, mi “idegenek”. Kedves, vidám, nosztalgikus, keserédes, szomorú történeteinkkel. Ránézünk, mi mindenünk van ma, itt és most, amit tehetünk magunkért, egymásért.
Erre a csodálatos “utazásra”, hétköznapokból való tényleges kiszakadásra Dragomán György írása kísér majd bennünket. Ez szerintem önmagában garancia arra, hogy valami különleges történjen.
Évek óta használom Dragomán György írásait a művészetterápiás alkalmakon. Hiába nem rövid, valami olyan részünkhöz szól, amit másnál még nem találtam meg. Külön hálás vagyok, hogy sok írásra a “munka” kapcsán bukkanok rá, legtöbbször olyan témát találok, amit nem is kerestem. Minden téma – legyen szó karácsonyról vagy a kiskamasz korról – megszólít, elrepít…
Iványi Zsófi vagyok, művészetterapeuta, bútorfestő, háromgyerekes anyuka. Művészetterápiában a legkedvesebb folyamatom a hónapok és a lelki életünk kapcsolatának, analógiáinak felismerése és összehangolása, haladóbb csoportokkal az életút feltérképezése. Kiemelt területeim az életközépi időszak, a veszteségek és a hivatás megtalálása. A foglalkozásaim nagyon egyéniek, minden alkalom a résztvevőkhöz igazított akár felépítésében, akár menetében.
Az évkörbe kapcsolódva, ezt a karácsonyi alkalmat nagyon szeretem külön, workshop formában is megtartani, mert önmagában is gyönyörűen hat, nagyon szép megéléseket hoz. És ilyenkor a rohanás kellős közepén erre van a legnagyobb szükségünk. Arra figyelni, ami tényleg fontos.
Szeretettel várlak Benneteket!
Kérdés esetén keressetek bátran.
Időpont:
2025. 12. 12. Péntek 17:00-21:00 óráig
Időpontfoglalás: https://shop.bohodesign.hu/spd/797403/12-12-Muveszetterapias-est-Godollo
16.000, Ft/fő
